Sokszor láttunk már borzasztóan rosszul őrzött titkokat a különféle vállalatoktól egy-egy bejelentés előtt, ám legutóbb a DJI minden eddigit túlszárnyalt a Mavic Air 2-vel, hiszen konkrétan csak az nem tudott mindent a készülő drónról, aki kiköttette az internetet az elmúlt pár hónapban. Az egy dolog viszont, hogy papíron elénk van tárva a készülék, olvashatjuk a specifikációt és láthatjuk kiszivárgott képeken, viszont értelemszerűen teljesen más, hogy hogyan szuperál a gyakorlatban. A szóban forgó repcsi végre szerkesztőségünkbe is berobogott, mi pedig le is teszteltük, mit rakott össze a DJI a középkategóriában.
A Mavic Air 2 teljesen illeszkedik a DJI új szériáihoz, ugyanazt a formát hozza, mint az elmúlt hónapokban megjelent készülékek, amit sokan sajnálnak, hiszen az előd ikonikus formájával sokak szívébe lopta be magát. Ránézésre tehát hasonló mint a Mavic 2 vagy a Mini, csak méretben más: összecsukott állapotban, behajlított lábakkal 18 centiméter hosszú, 9,7 centiméter széles és 8,4 centiméter magas a készülék.
Az Air 2 570 grammot nyom, ami nagyon könnyű hordozhatóságot jelent, a 8 GB-nyi belső tárhelyre pedig akkor is tudunk lőni pár fotót, ha véletlenül elfelejtettük betenni a kártyát.
JPEG és RAW formátumban tudunk fotókat lőni, ha pedig videórögzítésre adnánk a fejünket, akkor akár 4K Ultra HD-ig is mehetünk minőségben, 60 FPS mellett. Mozgókép lencsevégre kapásakor egyébiránt MP4 és MOV formátumok állnak rendelkezésre, a max bitráta pedig 120 Mbps-ra tehető.
68 km/h, fél óra repidő és 10km hatótáv jellmezi a DJI Mavic Air 2-t
Éppen emiatt lesz hasznos, hogy bővíthetjük a tárhelyet egészen 256 GB-ig microSD kártyával. A háromtengelyes gimbal, mint olyan, lényegében elmaradhatatlan kelléknek minősül, illetve élőkép közvetítésekre akár 720p és 1080p opcióink is vannak - legfeljebb 30 FPS-ben. Hirtelen széllökésre, irányváltásra megfelelően reagálnak tengelyek, kiegyenlítik az egyenetlen mozgást.
A gyári specifikációk szerint 34 perces repülési időt prezentál számunkra a kütyü, illetve akár tíz kilométeres vezérlési hatótávval is operálhat a gép.
A rideg valóság kissé más, de így is nagyon impresszív: a repülési idő szélcsendes időben a 30 percet mindenképpen eléri, ez nem is kétséges, de ez nagyjából 10%-kal kevesebb mint a gyári megadott érték. A 10km-es vezérlési hatótávot mi 7km-ig próbáltuk ki (lekövettük egy Mavic Próval, ezért korlátoztuk a távot): tény, hogy viszonylag sík területen ezalatt semmilyen komolyabb problémánk nem akadt, viszont Ocusync ide vagy oda, mi videójelvesztést tapasztaltunk, de azt már sokkal hamarabb mint a fenti táv. Nem volt tartós, nem volt gyakori, de előfordult.
Az új kontroller nagyobb, de sokkal praktikusabb
A kontroller támogatja az OcuSync 2.0-t, miáltal természetesen sokkal stabilabb kapcsolatot biztosít, mint a normál wifis - mint például a Mavic Air - drónok. A csatlakoztatható eszközök tárháza jelentős, hiszen az USB Type-C csatihoz kapunk Lightning, micro USB és USB-C kábelt is, így gyakorlatilag az összes jelenlegi készülékkel össze tudjuk kötni az irányítót.
Ami egyébként változott az elődhöz képest, hiszen nem alulra kell betuszkolnunk a telefont, hanem a fenti részre került egy állítható méretű tartó. Sokkal kényelmesebb, praktikusabb, bár tény hogy bumfordibb, nagyobb.
Egy tó és egy aratás utáni mező volt a tesztfotók - és egy rövid videó - témája, amit az alábbi Google Drive mappában osztottunk meg. Minden automata, gyári beállításon készült, a fotók eredeti méretben vannak fent.
Sebességben 68km/h óra a maximum, és elméletileg 5000 méteres magasságig repülhetünk fel vele - tengerszint feletti magasságról van szó természetesen.
Kiváló kamera jellemzi, főleg ha a kategóriát nézzük
Biztosan sokakban felmerül a kérdés: mivel több a Mavic Air 2, mint a sima Mavic Air? Nos, a válasz élből a kamera teljesítményében is keresendő, valamint az élőkép átvitele is sokkal gördülékenyebben, jobb minőségben történik, mint elődjénél.
Ezenfelül a repülési idő is kapott egy komoly ráadást, hiszen az előd mindössze 21 percig képes a levegőben maradni, a második iteráció pedig simán hozza a gyári adat szerinti 34 percet. A gyakorlatban ez inkább 16 és 28 perc, magyarán közel dupla annyi ideig tudunk az Air 2-vel repülni, mint elődjével. Az igazság az, hogy így 2020-ban örülnénk inkább annak, ha tényleg elkezdenénk tipegni az 50 perces akkuidők irányába...
Ha mindez nem lenne elég, maga a repülés zaja is drasztikusan visszább lett véve a sima Mavic Airhez - és sok más DJI drónhoz - viszonyítva.
Akár 5km-es magasságba is felreppenhet a kicsike
Tesztünk írásakor már negyed éve piacon van a Mavic Air 2, mégis mindeddig csak és kizárólag a DJI Fly applikációval reptethető a kicsike, a gyártó pedig már a megjelenéskor belengette hogy egy jövőbeni frissítés által a Smart Controllerrel is vezérelhető lesz a drón - ebből fakad, hogy sajnos a tesztidőszak alatt nem sikerült a gyártó definitív távirányítójával kísérletezgetni.
Amit különösképp sajnáltunk, hogy a szenzorok tekintetében alaposan visszább vett a lendületből a cég, így hiába van megszórva elöl, hátul és alul rendesen leskelődőkkel a gép, oldalra és felülre már nem jutott belőle.
Ezért egy-egy akadályba ütközés sokkal könnyebben megtörténhet, mint azt szeretnénk egy ilyen árkategóriájú masina esetében, és ha esetleg ennek lesz áldozata a vásárolt gép, akkor az nem kevés elégedetlen hangot fog magával vonzani. Nyilván valamivel a középkategóriában kell tartani a készüléket...
Elöl és hátul figyelnek a szenzorok, oldalt és felül viszont nem
A nyomkövetés egy olyan tényező, amit a Skydio 2 egy vadonatúj szintre emelt, és bár a DJI is megpróbálkozott egy új megoldással a Mavic Air 2-höz, de sokkal inkább érződik az itteni megoldás egy iparos munkának, mintsem valódi innovációnak - amolyan tessék-lássék módon benne van, de azért nem fogja különösképp megváltani a drónos világot.
A FocusTrack funkció magába foglal három nyomkövető üzemmódot is: az ActiveTrack 3.0-t, a Point of Interest 3.0-t és a Spotlight 2.0-t, melyek a különféle szituációknak felelnek meg. Az ActiveTrack 3.0 az elődjeinél jóval precízebb követési technológiát prezentál, ami folyamatosan nyomon követi a videó fő témáját, még akkor is, ha egy fa kerül a drón útjába. Szerencsére szemben mondjuk egy Mavic Próval, az Air 2 jó eséllyel kikerüli azt, nekünk legalábbis nem csattant egyetlen törzsnek sem.
A Spotlight 2.0 lényegét tulajdonképpen a neve már el is árulja: reflektorfényben tartja az alanyt. Szabadon repkedhetünk körbe-körbe a drónnal, míg az mindvégig a középpontban tartja a témát. Mindössze annyi a dolgunk, hogy kiválasszuk a fő témát, onnantól pedig a Mavic Air 2 gondoskodik minden továbbiról, még ha nem is tökéletesen... Reméljük szoftverfrissítéssel okosítanak majd kissé rajta.
Jobb oldalt egy első szériás Mavic Pro, látható a méretkülönbség
Végül, de nem utolsó sorban a POI 3.0 dinamikusan képes lekövetni a kijelölt, mozgó alanyokat, legyen az hajó, autó, motor, állat, vagy épp egy menekülő betörő - az elődhöz mérten pedig valamennyivel precízebb technológiával találkozhatunk ebben az esetben.
Amivel a DJI még eggyel magasabbra akarja helyezni a lécet, az a HDR teljes körű implementálása, melyet a Quad Bayer szenzor segítségével értek el. Ugyanitt a Hyperlapse előtt is tárva-nyitva állnak a kapuk, ami konkrétan a timelapse itteni megfelelője, és akár 8K felbontásban is készíthetjük.
Itt még nem ér véget azon újdonságok sora, ami a kamerarendszer teljesítményét hivatott növelni, mivelhogy a DJI integrált egy HyperLight néven futó megoldást is, ami az alacsony fényviszonyok mellett is igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a képminőségből, és bár sok esetben csodát nem tesz, abszolút vállalható szintre tudja húzni az egyébként használhatatlan fotókat.
A DJI Mavic Air 2 nem csak méltó utód lett, felül is múlja elődjét
Összességében nagyon pozitív tapasztalataink vannak a ráncfelvarrott Air-ről. Ez a készülék már a komolyabb mezőnyben versenyez, az átlaghoz képest igen jó repidő, gyors és a korlátozott szenzorok ellenére biztonságos repülés, kiváló képminőség és könnyű kezelhetőség jellemzi.
Ami pedig a legszebb az egészben, hogy árazás tekintetben sem szálltak el - magukhoz képest - túlzottan a cég illetékesei, középmezőnyben versenyző drón lévén 299,900 forintot kóstál az alap kiadvány, míg a Fly More Combo 379,900 forintért megy - utóbbi esetében hordtáska, extra aksik, töltőállomás és lencseszűrők akadnak még a pakkban.
A DJI Mavic Air 2 magabiztosan csücsül a középmezőny csúcsán, ahonnan nehéz lesz elmozdítani.
A DJI Mavic Air 2 két éves gyártói garanciával, akár másnapra kiszállítással megrendelhető itt:
DJI Mavic Air 2 vásárlás
DJI Mavic Air 2 Fly More Combo vásárlás
