DJI Mavic Mini teszt - Apró és könnyű, de nagyon megy

A kínai DJI kétség kívül a legnagyobb lakossági, úgynevezett hobbidrón gyártó, amely a professzionális felhasználásra való szériái mellett a mindennapokra is számtalan megoldást kínál. A kategória csúcsát a Mavic 2 Pro jelenti jelenleg, a belépőszintet a tanulódrónként aposztrofált - és csak részben DJI - Tello és a valódi drónos képességekkel rendelkező Spark jelentette eddig.

Ez utóbbi széria kivezetésével érkezett meg a DJI Mavic Mini ebbe a pozícióba, elődjéhez képest egész más tulajdonságokkal: elvettek kicsit itt, tettek hozzá sokat ott, ráadásul olcsóbban. A legfontosabb változás a repülési paramtétereken és a méreten túl talán a súly: ilyen könnyű DJI drón (a Tellot kivéve) egészen idáig nem volt, a Mini 249 gramm súllyal bír, aminek gyakorlati okai vannak.


Több olyan országban ugyanis, ahol velünk ellentétben normális drónszabályozás van, a 250 gramm jelenti azt a súlyt, ahonnan a készüléket be kell jelenteni, és engedélyek kellenek rá, így a Mini meglépte azt az eddig elképzelhetetlen bravúrt, hogy jó minőségű, teljes értékű készülékként, mégis külön engedélyezés nélkül repülhetünk vele. Fontos kiemelni, hogy Magyarországra ez nem érvényes, nálunk továbbra is szükség van a különböző felhatalmazások beszerzésére. Elméletileg, mert hogy a gyakorlat azt mutatja, képtelenség betartani minden szabályt, de ezt ne is firtassuk inkább...

Amikor azt mondjuk kicsi, tényleg kicsire kell gondolni

A Mavic Mini külsőleg hozza a Mavic Pro szériánál megszokott kinézetet, csak éppen összezsugorítva azt. A DJI új drónja ugyanis konkrétan a tenyerünkben elfér, és egy kabátzsebbe is úgy eltehető, hogy ki sem kandikál onnan. A DJI friss repcsije összecsukott állapotban mindössze 140×82×57 mm, kinyitva pedig 160×202×55 mm méretekkel rendelkezik, ami elképesztő: szélességben és hosszúságban egy mobiltelefon méretével azonos.

A készüléket borító műanyag minősége nem egetrengető, ami a súly miatt megbocsájtható. A világos szürke színben elérhető Mini hamar megmutatja magán, ha valaminek esetleg neki csattant vagy lezuhant, viszont - bár mi azt feltételeztük első látásra - nem törik könnyen, maximum a felületi sérüléseket fogjuk hamarabb észrevenni rajta.

Az összecsukható quadcoptert elöl a kamera uralja - ezt természetesen gimbal védővel látták el -, hátul pedig a microSD és a töltőcsatlakozó nyílása található. Ez utóbbi meglepő módon még mindig microUSB, amiről ideje lenne már leszokni, az USB-C nem csak praktikusabb, de ideje is lenne hogy elterjedjen. Felül az akkumulátor található, alul pedig a bekapcsológomb és az akkumulátor töltöttségét visszajelző ledek foglalnak helyet.

A büszkén hirdetett 249 gramm - több országban emiatt nem kell engedély rá

Az apró méret ellenére nem csak normális rotorokat kapott a drón, de háromtengelyes mechanikus (!) gimbalból és szenzorból is jutott bele. Igaz, utóbbiból csak kettő, az aljára, ami egyeseknek elég komoly áldozat lehet az apró súly oltárán, lévén leginkább kezdőknek ajánlott a készülék, akik bizony érzékelők hiányában, ha nem figyelnek, könnyedén kiköthetnek a falban vagy egy fában.

Márpedig kár lenne sérülést szerezni az apró bestiára, az ebben a szegmensben igen jó minőségűnek számító kamera ugyanis igencsak értékelhető felvételeket képes készíteni, vétek lenne megroppantani. A 1/2.3" CMOS objektív 12 MP felbontású, a rekeszértéke pedig f/2.8 - 4:3 képaránnyal 4000×3000px, 16:9 képaránnyal pedig 4000×2250px felbontású fotók lőhetők vele. A képeket jpg-ben tárolhatjuk, RAW-ra nincs lehetőség.

Videós képességekben sem kell szégyenkeznie a Mininek, 2.7K-ban 2720×1530 felbontású, maximum 30 fps, FullHD-ban természetesen 1920×1080 felbontású, 25-30-50 és 60 fps mozgóképekkel tehetjük boldoggá magunkat és közönségünket. A videók H.264/MPEG-4 AVC minőségűek, a maximális bitráta 40 Mbps. Az ISO-t videó esetén Auto és Manual módban is 100-3200 tartományban, míg a fotókat Auto módban 100-1600, Manualban pedig 100-3200 között tudjuk állítani.

Külön appot kapott a Mavic Mini, ez lett a DJI Fly

Az alapcsomagban kapunk a drón mellé kontrollert is, amibe természetesen telefon is tehető, de nem a DJI GO 4 appban találjuk meg a repcsit, hanem egy új alkalmazást kell használnunk, ami nemes egyszerűséggel a DJI Fly elnevezést kapta a keresztségben. Azzal hogy a gyártó nem a "nagy" drónok közé tette a Minit, vélhetően nem a megkülönböztetés volt a célja, de hogy konkrétan mi vezérelte őket, arra egyelőre nem sikerült rájönnünk - talán a némileg eltérő kezelőfelület.

A kontroller a megszokott - esetünkben a kijelző nélküli - DJI konktroller, az irányítás is a megszokott módon történik. A telefonok csatlakoztatására microUSB, USB Type-C és Lightning portokhoz csatlakoztatható kábeleket találunk, ami ezáltal a teljes mobilpiacot lefedi kompatibilitásban.

A kapcsolót S állásba tolva 46,8 km/h, P-re billentve 28,8 km/h, C-t kapcsolva pedig 21,6 km/h sebességre képes a Mavic Mini, ezek pedig elég impresszív adatok. Főleg ha mellé vesszük azt is, hogy szélcsendben nagyjából 30 percig bírja az aksi, ami kiemelkedően jó ebben a szegmensben.

Agresszív orr - innen meg nem mondaná senki hogy milyen kicsi zsebszörny a DJI Mavic Mini

Funkcióban mindent megtalálunk, ami a biztonságos használathoz szükségeltetik. A Mavic Mini csakúgy mint nagyobb társai, megjegyzi ahonnan felszállt és vissza is tud térni autonóm módon. Ugyanígy képes automatikusan leszállni vészhelyzet esetén és arra is figyel, hogy hova. Leszállásnál egyébként van egy apró negatívum: mivel ennyire könnyű a készülék, ezért nagyjából tíz centivel a földet érés előtt elkezd úszni a levegőben, így ha egy bizonyos pontra akarunk leszállni, készüljünk rá, hogy akár 10-20 centivel is arréb huppanhat le.


Nálunk ez teszt közben nem egyszer jelentett gondot, egy nagyjából 40 centi átmérőjű betontömbre akartunk leszállni, de az utolsó pillanatban elúszott a Mini és a fűben landolt. Tolerálható probléma, csak fel kell készülni rá, hogy kicsit nagyobb területet hagyjunk neki, például egy Mavic Pro leszállóbadon biztos megtalálja a helyét.

A mindössze két szenzor mellett az aksi töltöttség visszajelzés látható a hasán

A levegőben közlekedve egyébként meglepően ügyes a Mavic Mini, mi kissé szeles időben teszteltünk, viszont határozottan jól tűrte a lökéseket az apró bestia. Az irányváltás nagyon gyors, a pici súlynak köszönhetően igen jól manőverezhető a DJI új drónja. A helyben lebegés stabil, ráhatás nélkül nincs elúszás, ha szél van, az picit mozgatja, de stabilan ellenáll neki, csak úgy zúgnak ilyenkor a rotorok, de akkor sem mozdul.

A kamera egyébként két módot is támogat, képes FPV módra berögzíteni a gimbalt, ami a fentebb említett repülési tulajdonságok miatt igen látványos videófelvételek elkészítésére ad lehetőséget. A jelátvitel a drón és a kijelzőként használt mobil között viszont nem a legstabilabb - legalábbis egyelőre - , tapasztaltunk szaggatott képet már 300 méter távolságból is, ami a drón repülését nem befolyásolta, azonnal reagált az irányításra, viszont a kép kissé megkésve, vagy szétesve érkezett meg.

Bár a repülési távolság papíron 2km, városban vagy sziklák által komolyabban árnyékolt helyeken az OcuSync hiánya miatt nem érdemes nagyon messzire menni, mert hamar - akár már 200 méter környékén - elveszthetjük a jelet, szabad terepen nekünk olyan 450 méterig nem volt komolyabb problémánk, a néhány szaggatott képen túl, amire az imént céloztam. Fontos, hogy a kontrollt ilyenkor sem veszítjük el, viszont előfordulhat hogy nem látjuk egy-egy másodpercig, hogy merre járunk. Ez pedig szenzorok hiányában nem túl megnyugtató.

A fenekén a kötelező, többszínű jelzővény

Videókészítésnél több mód áll rendelkezésünkre, a QuickShot-ban olyanokat találunk mint a Dronie, Circle, Helix és Rocket - ezek többek között az Airből már ismerősek lehetnek, de van CineSmooth mód is, amivel igazán profi filmes felvételek készíthetők. Ilyenkor a drón belassul és sokkal tisztább, smoothabb felvételeket készít az adott témáról.

Egyelőre hiányzik néhány képkészítési funkció az alkalmazásból (nagy eséllyel ezek a DJI később elérhetővé teszi), de kijelenthetjük, hogy tisztességes hardver mellé tisztességes szoftver párosul, sokak szívét fogja elnyerni az apró de erős drón.

Bár a Mavic Mini esetén a megszokott Mavic minőséghez képest kell kompromisszumokat kötni, azonban ezek nagyon is tolerálhatók. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a legolcsóbb, a legkisebb és a legkönnyebb DJI drón, ami repülési időben még felül is múlja a magasabb kategóriában versenyzőket.

Elfáradva, megpihenve egy félórás repülés után

Hogy mégis kinek ajánlható a DJI Mavic Mini? Elsősorban azoknak, akik igazi drónt szeretnének (tehát nem a Tello szintjét várják el), olyan funkciókkal, amik egy kategóriával feljebb számítanak általánosnak, olyan repülési tulajdonságokkal, amilyenek DJI drónban mág nem voltak (30 perc repülési idő, nagyon gyos mozgás), mindezt apró méretbe és súlyba gyúrva össze.

Ilyenek lehetnek az olyan drónerek, akik mindig magukkal hordják repülőjüket egy jó témára vadászva: ők most kapnak egy könnyen mozgatható, mégis jó képeket lövő készüléket, második készüléknek tökéletes lesz - nálunk is ezért került egy a szerkesztőség gépei közé.

De még inkább ajánlható azoknak akik egy belépőszintű DJI drónra vágynak, legyenek akár kezdők, akár más gyártó drónjáról váltók. A DJI Mavic Mini nagyszerűen megtalálja a helyét gyártó készülékei között, mindezt olcsóbban, kisebb méretben és hosszabb üzemidővel, mint az eddig itt helyet foglaló Spark.

A DJI Mavic Mini november 11-től kapható - a kiszállítás is erre a napra esedékes, kétféle kiszerelésben előrendelhető a Play 24/7 webshopban, két éves gyártói garanciával!
DJI Mavic Mini előrendelés
DJI Mavic Mini Fly More Combo előrendelés