Biztos vagyok benne, hogy mindannyian találkoztunk már olyan lenyűgöző képekkel, ahol fergeteges fényjátékokkal tarkítva néznek vissza ránk különféle városrészletek. Régebben az ilyen alkotásokhoz egy megfelelő magaslati pozíciót kellett keresnünk, melynek folytán határok közé volt szorítva kreativitásunk, de a drónok felemelkedése mára már lebontotta ezeket az akadályokat (is).
A sötétben történő fényképészet nem egy könnyű dolog, hisz hiányzik a legfőbb, természet adta eleme ennek a hobbinak, a fény, így kénytelenek vagyunk mesterséges fényforrásokra hagyatkozni, melyek nem mindig eredményeznek elfogadható alkotásokat. Az ilyenkor leggyakrabban előforduló probléma a képzaj, vagyis az a jelenség, amikor képünk szemcsés (zajos), zavaros és nem tiszta.
Mivel drónnal óhajtunk fényképezni, ezért nem csak a képzaj, de a szél is akadályozó tényezőnek számít, hisz értelemszerűen, nem egy tripod biztos lábain áll a gépünk, hanem a levegőben figyel. A magasság ugyancsak átejtő lehet, ugyanis annak ellenére, hogy szélcsend van a mi szintünkön, tíz méterrel felettünk már elképzelhető a légmozgás, ezért alaposan válasszuk meg a helyszínt, ahol randalírozni óhajtunk.
Fénykiegészítők nélkül hamar szem elől tudjuk téveszteni drónunkat a sötétben.
Mivel sötét van, ezért fokozottan figyeljünk a biztonságra is: ne ilyenkor próbálgassuk a drónunk maximális repülési magasságát, és továbbra is kiemelendő, hogy emberektől távol repkedjünk. Továbbá lássuk el gépünket LED fényekkel, így tudjuk pontosan, merre van, illetve tartsuk a drónt szárazföld felett; vízből kimenteni barátunkat alapjáraton sem mókás, sötétben pedig végképp nem.
Túltéve magunkat a biztonsági mizériákon lássuk, hogyan is kell kellemes éjszakai képeket alkotni. A legelső mozzanatként állítsuk a kamerát manuális irányításra, hogy a fényképészet szentháromságát könnyebben tudjunk szabályozni. Ez a szentháromság a rekesz (aperture), az ISO (fényérzékenység), illetve a záridő (shutter speed). Ezek értékeit kamerától függően lehet változtatgatni, hogy még a legrosszabb fényviszonyok mellett is tiszta képet kaphassunk.
Fényjáték geometriával megfűszerezve. Egyedül a képzaj zavar be...
Hűha, micsoda ijesztő szakszavak, de ezért is vagyunk itt, hogy megmagyarázzuk ezeket mindenkinek, aki nem hozzáértő fényképész. Kezdjük a fényérzékenységgel: ez az érték mutatja, mennyi fényt kap az érzékelő (neeeee tényleg?); minél magasabb az érték annál rövidebb a záridő, nagyobb a mélységélesség, és kevesebb fény is elég, cserébe viszont a képzaj is exponenciálisan megnő ilyenkor, ami nem jó, hisz tiszta képre vágyunk. Ebből fakadóan az ISO-t tartsuk 100-200 között.
A kevés fény miatt kénytelenek leszünk egy hosszabb záridőt használni. Ez az érték azt mutatja, hogy milyen sokáig van nyitva a fényképező rekesze, avagy mennyi ideig engedi az be a fényt. A fent említett probléma miatt sokkal tovább kell nyitva tartani a rekeszt egy tiszta képhez, emellett pedig mindig számítani kell a drón billegésével a lehetséges légmozgás miatt, úgyhogy javallott az 1.5 és 4 másodperc között megtalálható záridőkkel kísérletezni.
Szerencsére viszont a rekeszértékkel, vagyis a rekesz nyílásának nagyságával, nem kell nagyon bajlódnunk. Minél kisebb a szám, annál nagyobbra nyílik a rekesz, hogy több fényt tudjon befogadni, emiatt érdemes alacsonyan tartani ezt a számot. A 2.8 általában megfelelő szokott lenni, de itt se féljünk játszani a beállítással, azonban 5 fölé nincs értelme menni.
... de ne aggódjunk, hisz Kálló Péter eme díjnyertes képe sem mentes tőle.
Miután elkészült a mestermű még nem ér véget a tökéletesítési procedúra... feltéve, ha van időnk és kedvünk utómunkálatokkal foglalkozni. Ha van, akkor mindenképpen RAW formátumban mentsük el a képeket, hogy így a tényleges, nyers képet tudjuk javítani a kedvünkre való külső programmal, ahelyett, hogy egy, a gép által átdolgozott, gyengébb minőségű, nehezebben szerkeszthető eredménnyel pepecseljünk.
Továbbá, ha a szerkentyűnk képes rá, akkor mindenképpen éljünk a "Bracketing" opcióval, ami annyit tesz, hogy a fényképező egyszerre több képet is készít különböző expozíciós beállításokkal. Ezekből szabadon tudunk válogatni, hogy melyik a kedvünkre való, de akár fúzióra is léptethetjük őket, hogy úgynevezett HDR (High Dynamic Range) fotókat alkossunk, melyek meseszerű természetfeletti hatást tudnak kelteni. Érdemes minden esetben elolvasnunk drónunk használati útmutatóját, hogy könnyen megtanuljuk a fent említett beállítások használatát.
Meglepően fog hangzani, de készen is állunk arra, hogy nekiláthassunk megörökíteni a körülöttünk zajló éjszakai életet, a gyönyörű fénycsíkokkal járó autósforgalmakat, illetve a fantasztikusan kivilágított hidakat. A kulcsszó a kísérletezés, mely mellett ugyancsak nem elhanyagolandó embertársaink biztonsága; nagyon kevesen találják viccesnek, ha valakit nyakon talál egy lezuhanó drón.
A borítókép Bangkokban készült és Chris Douglas munkája.
Kezdő drónpilótáknak szóló sorozatunk korábbi részeit itt találod:
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 1. rész: a biztonság mindenek felett
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 2. rész: tippek és trükkök
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 3. rész: az FPV rejtelmei
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 4. rész: kezdő drónok, kezdő drónereknek
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 5. rész: alapfogalmak
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 6. rész: képkészítési alapok
