Cikksorozatunk előző részében igencsak alaposan kiveséztük az általános biztonsági szabályokat, melyekkel érdemes tisztában lenni mielőtt drónt vennénk a kezünkbe. Ma rátérhetünk az izgalmasabb részeire is ennek a hobbinak, vagyis magára a repülésre, illetve annak néhány velejárójára, gondolok itt egy-két kiegészítő, íratlan szabályra, melyeket minden becsületes drónernek be kell tartania: biztonság, magánszféra és tisztelet.
Az előző epizódból egyértelműen kiderült, hogy a drónozás korántsem egy veszélytelen sport, de sajnos nem lehet elégszer ismételni. A propellerek igen magas forgásszámot produkálnak, és ha nincs védőkeret rajtuk, akkor könnyen személyi sérülést tudnak okozni, mikor véletlenül elveszítjük az irányítást felettük. Ezért érdemes lakott területtől távol reptetni, vagy magasról készíteni felvételeket, emberektől távol.
Már csak azért is fontos ez, mert előfordulhat, hogy egy megvadult honfitársunk hülyére ver minket, mert azt hiszi, hogy szatírok vagyunk, és épp csúnya természetű videókat, képeket készítettünk, mikor tévedésből a kertje felett repültünk át, ahol a család női tagja(i) napoznak kétes mennyiségű ruházatban. Végül pedig, mivel a drón nem egy halk jószág, sokan akár még irritálónak is nevezhetik a zúgását, emiatt temetők, üdülők környékén, illetve általánosságban olyan helyeken ne repüljünk, ahol mindenki elvárja a csendet. Könyvtárban pedig végképp ne.
Néha a kisebb több... és olcsóbb is; például, ha repülni tanulsz.
Ezen magától értetődő alapszabályok után avassuk fel frissen beszerzett pénztárcabarát drónunkat. Kezdőknek ajánlott a többszázezres DJI "high-end" drón helyett kisebb, egyszerűbb quadkoptert beszerezni, ami kevésbé sérülékeny, és még ha tönkre is menne, nem sok vizet zavarna ezzel az anyagi helyzetünkben. Ha "tévedésből" mégiscsak valami professzionális szintű drónt vettünk, vagy kaptunk volna, sebaj, legtöbbnek van szimulátor programja, kisegítő applikációja, mely fogja kezünket az első lépéseknél, így megismertetve velünk az irányítás rejtelmeit anélkül, hogy elefántot játszanánk a porcelánboltban.
Nulladik lépés gyanánt olvassuk el a drón használati utasítását, mert ki tudja, lehet, van benne elrejtve olyan okosság, mint például hogyan helyezzük a drónt a földre felrepülés előtt, milyen karbantartási procedúrákat hajtsunk végre mielőtt felszállnánk, mit, hogyan merre, mikor és hol kapcsoljunk be, hogy egyáltalán működésre tudjuk bírni új barátunk.
Sok kezdőknek kitalált drónhoz még csak kontroller sem kell. Elég egy okostelefon, vagy tablet.
Miután túltettük magunkat ezeken az unalmasnak tűnő, de mégis esszenciális mozzanatokon, még egy utolsó apróságot meg kell említeni, mégpedig a kontroller módjait. Ebből összesen három van, de mivel a legtöbb kontroller a 2-es módot használja, ezért elég ezt kiismerni és a többit hagyni a manóba; azokat legfeljebb versenyzők használják. Ez úgy néz ki, hogy a bal oldali bottal szabályozzuk a magasságot fel- vagy lenyomva, illetve jobbra vagy balra lehet saját tengelye körül forgatni a drónt. A jobb oldali stick pedig, kizárásos alapon, az előre, hátra, jobbra, illetve balra történő horizontális mozgásra alkalmazandó.
Lássuk, akkor, a gyakorlatokat, melyeket érdemes elpróbálni párszor, mielőtt belső nézetbe váltanánk (FPV), hogy hányingerkeltő horizontális és vertikális 360 fokos fordulatokkal teletűzdelt videókat csináljunk, melyekkel milliós nézettséget óhajtunk generálni kedvenc videó megosztó portálunkon. Kezdésként, ha nincs lába a drónunknak, akkor egy sima felületről indítsuk útjára; kapcsoljuk be, beindulnak a propellerek, és a bal oldali stick feltolásával megkezdődhet a kránozás (függőleges mozgás).
A könnyed felröppenést és a landolást elősegítendő, használjunk biztos felületeket ezeknél.
Ha van lába, akkor sem rossz ötlet persze a külön felület használata, illetve érdemes olyan irányba állítani a drónt, hogy ugyanarra nézzen, mint mi. Figyeljünk az úgynevezett Ground Effect-re, mely nem más, mint a megnövekedett légnyomás közvetlenül a drón alatt; ha nem röppenünk fel elég lendülettel, illetve, ha nem landolunk elég lassan, egyenletesen, akkor, főleg, ha van lába a drónunknak, a pattogás és a borulás esélye fennáll.
Tehát lendületes kezdeti lökés, és egyenletes landolás a megfelelő. Szerencsére manapság a legtöbb közép-magas szintű drón rendelkezik automata felrepüléssel és landolással, illetve stabilizátorral, így készüléktől függően ritkán fogunk találkozni borulásos jelenséggel.
A következő fontos lépés a lebegés elsajátítása, ha drónunkban nincs gyárilag beleszerelt automata lebegést lehetővé tevő szenzor, mely a repülésmagasság stabilizálása után helyben tartja a gépet. Miután elértük a kívánt magasságot, és visszatoltuk a bal botot alaphelyzetbe, gyakorta már az is teljesítmény, ha manuálisan meg tudjuk tartani egy helyben a gépet, anélkül, hogy a légmozgás áldozatává válna, hisz a kisebb, kezdődrónok a szellőket sem veszik már jó néven.
Amerre csak akarjuk, indítsuk el a drónt, hogy megszokjuk a különböző irányú mozgást, illetve a sebességet, és ezzel együtt egyszerű mutatványokat is végre lehet hajtani, mint a négyzet, a kör vagy a nyolcas akár váltakozó magasságban történő leírása. Végül pedig két pont között is repkedhetünk elemelkedéssel és leszállással kiegészítve, hogy flottul menjen a dolog.
A drágább drónok talán kibírják a csapadékot, de jobb nem kockáztatni.
Mindenképpen gyakoroljunk sokat, és tapasztaljuk ki a légviszonyokat; túl nagy szélben még a legprofibb drónpilóta masinája is hamar a földön vagy a falon végzi, így kerüljük az ilyen időjárást. Továbbá a hőmérséklet és a csapadék is nagy hatással lehet a repülési élményre, főleg, ha tél van. A hideg levegő sosem volt jó barátja a Lithium Polymer akkumulátoroknak, így azok rosszabbul teljesítenek a cudarabb időben; ilyenkor érdemes legalább egy percig lebegni hagyni a drónt, hogy az aksi felmelegedjen. Azt talán mondani sem kell, hogy esőben, hóban erősen öngyilkos dolog drónozni, hisz a motorok nem szívlelik a túlzott nedvességet.
Kezdőkategóriás drónt manapság egész olcsón be lehet szerezni, és mivel csak tanulni szeretnénk, nem szükséges, hogy 60 FPS-en történő, 4K-s videófelvevő képessége legyen a kamerának. Egyedül a beépített repülési módok miatt érdemes több pénzt kiadni drónra, melyek által szinte hozzá sem kell nyúlnunk a kontrollerhez ahhoz, hogy repüljünk, de véleményem szerint egy igazi dróner a saját kezében akarja tudni a sorsát, de a drónét biztosan. Mégiscsak célravezetőbb olyan kopteren tanulni, ahol nem kerül sokba a hibázás.
Tényleg nagyon örülök ennek a sorozatnak!
