A filmipar nem véletlenül kapta a lehető leghamarabb a pofont. Egy olyan iparágról van szó, ahol gyakorlatilag minden nagyobb alkotás 2-3 év alatt készül el, egészen az előkészületi fázistól kezdve, a forgatáson át, az utómunkával bezárólag. Emellett egy olyan iparágról van szó, melyben nem nagyon lehet otthonról dolgozni, kivéve ha utómunkáról van szó, és ha nincsenek mozik, akkor kvázi nincsenek filmpremierek sem.
Erre jött válaszként a streaming felületen való debütálás, de elég hamar kiderült erről is, hogy azért anyagilag ez sem éppen a legmegtérülőbb üzleti modell. A játékiparban viszont sokáig nem tapasztalhattuk ezt a fajta lassulást - jöttek ugyanúgy a címek. Ez miért történhetett meg? Egyszerű: a játékiparban a filmiparral ellentétben eltérő fejlesztési időtartamok vannak - van játék, amit 3 évig fejlesztenek, és van amit 7 évig.
Nos, a dróniparról hellyel-közzel kijelenthetjük, hogy mindkét említett iparág jellegzetességeit magában hordozza. Általában a különböző hobbi drónok fejlesztési ideje itt is megegyezik, legalábbis nem nagyon vannak eltérések. Itt nincs olyan fajta differencia, hogy mondjuk van gép, ami 1 évig készül, és van ami 8 évig. A tervezési folyamat nyilván elhúzódhat, de ne legyenek olyasfajta illúzióitok, hogy míg egy drón tervezési fázis alatt van, addig más koncepciók fejlesztése nem zajlik gőzerővel.
Ugyanakkor az a fajta hektikusság, ami a játékipart jellemzi, az itt is látható. Mire gondolunk? A videojáték iparon belül az elmúlt egy év másról sem szólt, mint hogy a különböző friss megjelenéseket elhalasztgatják, mondván hogy több ideje van a csapatoknak a COVID-19 miatti körülmények miatt. Ez a jelenség tulajdonképpen ugyanúgy látható a dróniparban is, ha a sorok közé nézünk.
Ez már csak azért is érthető lépés, mert most ismételten érkeznek azok az időszakok a vírus delta variánsa miatt, melyek keretein belül mindenki meghúzza majd a nadrágszíjat, és kétszer is meggondolja, hogy mire költi a pénzét. Nem feltétlenül ez az az időszak, amikor érdemes kiadni egy relatíve drága luxusnak nevezhető hobbi drónt, várva hogy majd a közönség lecsapjon rá.
Ezentúl itt is jelen van az, hogy a rengeteg karantén és lezárás nyomán sok cég alkalmazott-gárdája otthonról kellett, hogy dolgozzon, aminek köszönhetően a fejlesztési folyamatok is belassultak. Legalábbis ha van iparág, amit masszívan érint a távmunka, az a drónipar. Ebben is kicsit hajaz a filmiparra, mintsem a játékiparra ezen ágazat, hiszen bár vannak területek, amiket otthonról tudnak megoldani a vállalatok, mégis a meló oroszlánrésze bent zajlik az irodákban.
Továbbá a Skydio sincs mostanság a helyzet magaslatán. Az ember azt hinné, hogy a Skydio 2 sikere után pár évvel már azért hallani fogunk a Skydio 3-ról. Garantálható, hogy formálódik a vállalat műhelyében a széria harmadik iterációja, ugyanakkor egyrészt nagyon megtalálták most magukat az amerikai kormány kezei között, illetve amíg jól pörög a Skydio 2, viszik mint a cukrot, addig nincs nagyon szükségük belengetni a harmadikat - főleg nem egy ilyen időszakban.
Az Autelről lényegében ugyanez mondható el. Nyilván van pár cég, akik próbálkoznak, bejelentgetnek, bemutatnak hobbidrónokat, de ezek is jó esetben majd csak később fognak debütálni, viszont azok, akik már a járvány alatt kiadták a masinájukat, azok biztosan meg fogják érezni bevétel terén az időzítést. Értelemszerűen ez egy üzleti döntés, a cég elemzői osztottak, szoroztak, és úgy látták helyesnek, hogy mielőbb ki kell adniuk az alkotásukat.
Tehát összefoglalva: az elmúlt időszakban legfőképp annak köszönhető a drónipar belassulása, hogy a járvány utolérte a nagyobb cégeket is, és emiatt bekövetkezett az elkerülhetetlen hiátus-időszak. Mi szinte biztosak vagyunk benne, hogy 2022-ig ez ki is fog tartani, nagyobb premierekre majd csak 2022-ben számítunk - már amennyiben addigra stabilizálódik a helyzet...