DJI Focus
Főként a professzionális tartalomgyártók (legyen szó akár videókészítőkről vagy filmesekről) szintjén lényegében már elengedhetetlen a manuális fókusz használata. Talán ti magatok is tapasztaltátok, ha még hobbi szinten is drónoztok, hogy olykor alaposan be tud tenni, amikor a fókusz rossz helyen van, főleg akkor, amikor pont egy jó pillanatot kaptatok volna el.
A manuális fókuszállítás egy új válfaját képviselte 2016-ban a DJI Focus, amikor megjelent, hiszen ezáltal egy olyan kontrollert kaptak a felhasználók a kezükbe, amivel akár a drónos felvételek fókuszát is kezelni tudták vezeték nélkül, a földről. Az Inspire drónon túl a kompatibilitási lista kiterjed a Ronin és Ronin-M, valamint a Zenmuse X5 és Zenmuse X5R-re.
Közel 13-14 órányi üzemidőt biztosít egy töltés, a fókusz állítása pedig a távirányítón lévő gyűrű forgatásával történik. Ha esetleg felvétel közben nem bajlódnánk a gyűrű tekergetésével, akkor sincs gond, mert egy gombnyomással válthatunk három fókuszpont közül, de persze a legfelsőbb minőségi szintért nem árt, ha mi magunk kezeljük.
100 méteres távolságból is mindössze 14 ms-os késleltetéssel dolgozik a rendszer, ami közel észrevehetetlen, a kontrolleren lévő világítás pedig gondoskodik róla, hogy sötétben is lássuk, amit látnunk kell. A DJI összefoglaló videója kellő módon összefoglalja, hogy mit tud a szisztéma:
DJI MG-1
A mezőgazdasági szféra uralja a komplett drónos ipar egyik legnagyobb szeletét. Sok-sok évvel ezelőtt talán senki nem gondolt volna pont arra, hogy az agrikultúrában lesz az egyik leghasznosabb társ a pilóta nélküli repülőgép, ám miután akkora biznisz alakult ki ebből, amekkora, joggal kijelenthetjük, hogy a mezőgazdasági gépek éllovasnak számítanak az iparban.
Meglepő lenne, ha pont a DJI nem képviseltetné magát ebben a szegmensben, de a DJI MG-1, MG-1S és MG-1P drónokkal töretlenül kiveszik a részüket az agrikulturális megoldásokból már évek óta. Ezen gépek ráadásképp az egyik leginkább szeretett darabok a mezőgazdászok által, kvázi mondhatnánk úgyis, mainstreamnek számítanak a választékban.
Az ültetés, a permetezés és hasonló procedúrák sosem látott sebességekbe szökkennek a drónok által, a DJI termékei pedig gondoskodnak róla, hogy még egy olyan felhasználó is bátran mozogjon a kezelésében, aki egyébiránt határozottan laikusnak számít a drónok szempontjából. Barátságos, intuitív és könnyű kezelést biztosít az MG-1!
Persze megannyi más készülék is van a piacon, ami simán felveszi a versenyt a szóban forgó szériával, ha esetleg sok helyütt még nem is hardveresen, de szoftveresen alaposan oda tudnak tenni a DJI-nek, tekintve hogy számos olyan vállalat biztosít kiemelkedő mezőgazdasági szoftvereket, akik nem a könnyű felhasználást tűzték ki célul, hanem a komplex folyamatok megvalósíthatóságát.
allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen>
DJI RoboMaster
Mind a DJI RoboMaster S1-nél, mind a RoboMaster EP-nél kisebb érvágásként élte meg számos drónrajongó, hogy megint csak más terepre tévedt a kínai óriás, és nem egy pilóta nélküli repcsit jelentettek meg, azonban ha egyet hátralépünk, akkor igazából rájöhetünk, hogy a RoboMaster is lefed egy olyan réteget, amire nagyon is szükség van a mai világban.
Edukációs célzattal készült, programozható robotokról van szó, ráadásul a móka része sem marad ki az egésznek, hiszen akár még ártalmatlan lézert is lövöldözhetünk a géppel (a védőszemüveg is mellékelve van!), rengeteg szenzor, FPV-lehetőség áll rendelkezésre, és persze számtalan módon összeállíthatjuk a masinákat.
Ebből fakadóan nemcsak a mérnöki képességeket fejleszthetik a fiatalok (vagy akár idősebbeket is, korhatár nélküli a dolog), sőt a programozásba is belekóstolhatnak jócskán, mivelhogy számos nyelvet is támogat a RoboMaster-széria. Mondhatnánk úgy is, hogy egy tökéletes ugródeszkával állt elő a DJI az érdeklődök számára.
Bár meg tudjuk érteni azokat, akik felháborodtak, amikor drón helyett edukációs robotot leplezett le a cég, de azért azt ne felejtsük el, hogy mára már sokkal több a DJI, mint egy szimpla drónos cég. Értelemszerűen a drónok jelentik a fősodronyt a termékpalettájukban, azonban a sokszori kikacsintások biztosítják, hogy számos területet lefedjenek.
Ha vásárolnál egyet, akkor a Play 24/7 webáruházban bezsákolhatsz a RoboMaster S1-ből egy példányt!
allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen>
DJI LightBridge 2
Milyen érdekes abba belegondolni, hogy jó néhány évvel ezelőtt a 4K-ra még csak nemes egyszerűséggel legyintettek a felhasználók, és sokkal inkább annak örültünk, ha a 1080p-s felvételekre lehetőséget biztosított egy termék. A LightBridge 2 egy olyan kütyü volt, amely nemcsak a 1080p-s adatátvitelben segített, hanem a 60FPS-es közvetítésben is.
Kvázi egy erősítőről van szó, amellyel még a drón messze járva is nagyszerű minőségű képet közvetített a kontrollerre, sőt akár több távirányítóra is érvényessé tehettük ezt a megoldást, hiszen a LightBridge 2 több vezérlőre is képes volt továbbítani a tiszta képet. 2020-ban kicsit furcsának tűnhet, de 2015-ben, amikor megjelent a termék, szinte forradalminak számított.
A LightBridge 2 kontrollerrel tudtuk vezérelni a csatlakoztatott drónt, a végeredmény pedig sok esetben lehengerlő volt: akármilyen messze volt a repcsi, tiszta és akadásmentes képet kaptunk. Több kontroller használatánál külön tudta kezelni a gimbalt és magát a drónt egy-egy személy, csak úgy, mint a professzionális filmforgatások során.
Hogy lesz-e valaha DJI LightBridge 3? Abszolút el tudnánk képzelni, hiszen bár ott a Flight Controller alapvetően, de sosem baj az, ha eltérő brandeket futtat párhuzamosan egy cég, ráadásul főleg most, hogy kopogtat a 8K az ajtónkon, nem lepődnénk meg, ha egy nap egy 8K-képes LightBridge 3-mal válaszolna a DJI az Autel megoldására.
allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen>
DJI Spreading Wings
Phatom, Mavic, Spark - csak néhány a DJI fősodronyos drónszériái közül, melyeket mára már mindenki ismer. De mégis mi az a Spreading Wings, és miért nem hallani róla manapság? Élből le kell tisztázni, hogy egy kereskedelmi célzatú gépről van szó, magyarán a hobbifelhasználók körében egyáltalán nem hódít ez a vonulat.
A Spreading Wings S1000+ valamint az S900 modellek (előbbi octocopter, utóbbi hexacopter) szintén a filmkészítőket célozzák, ugyanis a különlegességük a komoly teherbírásban leledzik. Mind a kettőt a könnyű szállításra és telepíthetőségre tervezték, így egy forgatásra kicipelve nem kell sokáig bajlódni velük, míg működésre bírjuk.
Az S1000+ 15 perces, míg az S900 18 perces repülési idővel lett megáldva, azonban teherbírásban sokkal jobb előbbi. Az S1000+ üzemideje ugyanis hiába gyengébb, mégis 11 kilogrammos teherbírással rendelkezik, míg az S900 legfeljebb 8,2 kilós kamerákat hordhat magával. Éppen ezért nehéz lenne egy egyértelmű győztest kijelenteni a kettő közül, preferencia kérdése, melyik a jobb.
Mai napig számos filmforgatáson kötelező eszköznek minősül a Spreading Wings széria, habár mára már sok jobb választás található a piacon, de az kétségtelen, hogy volt egy időszak, amikor elengedhetetlen kelléknek minősült eme megoldás a filmkészítők körében.
allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen>
Ez lenne hát az új cikksorozatunk első epizódja, azonban készüljetek fel, mert a következő felvonásban még furcsább vizekre fogunk evezni. Ebben az etapban szándékosan implementáltunk olyan elemeket, amik ismertebbek (RoboMaster, MG-1), viszont a továbbiakban jön az "ereszdelahajam".