Egy drón lezuhanásának megtapasztalása, főleg, ha az eszköz hozzánk tartozott, eléggé szívszorító tud lenni; legyen szó drága vagy akár olcsó drónról is, senki nem szeretné ezen eszközét zuhanni és utána darabokban látni. Az évek során rengeteget fejlődött a drónbiztonság, jobbnál jobb beépített szenzorok és programok megjelenésével, de ettől még bármikor történhet váratlan meglepetés. Legújabb cikksorozatunk első részében összegyűjtöttük a legfontosabb biztonsági tudnivalókat, melyeket érdemes észben tartani, tűnjenek az alábbiak bármennyire is alapvetőnek, hogy elkerüljük a váratlan bajok nagyrészét.
Minden repülés előtt ellenőrizzük a propellereket. A propeller az egyik legolcsóbb része a drónnak, de emellett a legfontosabb is, hisz a felszállás legtöbb esetben nem lehetséges, ha nincs megfelelő irányba felhelyezve a pörgettyű, illetve, ha túl lazán van feltéve akár le is repülhet. Az előbbi probléma leginkább a saját készítésű drónok esetében fordul elő, a boltban vásároltak - szerencsére - repülésre képes propellerekkel vannak ellátva, így esetükben, ha nincsenek alapjáraton felhelyezve, akkor csak erre kell odafigyelni.
Ha négy fal között tervezünk repkedni, akkor azt érdemes sok szabad hellyel rendelkező szobában vagy teremben tenni, főleg, ha olyan drónunk van, melyben nincs semmiféle akadályérzékelő szenzor, mert természetesen senkinek sem célja a rombolás (ha meg igen, akkor azt nem egy drága, sérülékeny géppel akarja csinálni). Viszont az tény és való, hogy nagyszerű kihívás teljesen manuálisan repülni egy agyonzsúfolt helyen, egészen addig, ameddig édesanya darabonként nem tolja le torkunkon a szegény drónt, mert levertük a nagymamától kapott porfogó antik hamisítvány vázájának a másolatát.
Lakótérben csakis kizárólag propellervédővel felszerelt, kis drónnal szabad repülni.
Megjegyeznénk: sosem tanácsos lakótérben akármilyen kisebb vagy nagyobb drónnal repkedni, ugyanis egy pillanat alatt elveszíthetik a kapcsolatot a kontrollerrel és megkergülhetnek. Ezzel nem csak a lakás tárgyaiban tehetünk kárt, hanem az ott tartózkodó emberekben is!
Ha a szabadban látunk neki repülni, ráadásul BVLOS (Beyond Visual Line of Sight) módon - ami annyit jelent, hogy látóhatárunkon kívülre kerül a drón -, nagy barátunk lesz a Return to Home (RtH) program, amennyiben a repcsink rendelkezik ilyennel. Megesik, hogy elveszik a kapcsolat kontroller és drón között, mely extrán ciki, ha pont nincs szem előtt a gép; ilyenkor kedves barátunk aktiválja ezt a sokat mondó módot, ami vagy egy előre megadott pontra, vagy a kontrollerünkhöz vezényeli vissza a masinát egy beállítható magasságban.
Erre nagyon figyelni kell, mert, ha nem elég nagy ez az érték, akkor a drón, hazatérés közben, nekimehet váratlanul megjelenő, galád módon nagyra nőtt fáknak vagy épületeknek. Ebből fakadóan mindig biztonságosabb, ha szem előtt van zümmögő társunk - kezdők esetében mindenképpen -, illetve, ha nem olyan helyen drónozunk, ahol panelrengeteg, vagy mamutfenyő erdő vesz körbe minket (mert az utóbbi egy "gyakori eset" Magyarországon).
A minőségi gépek rendkívül "beszédesek" tudnak lenni az állapotukat illetően.
Ehhez kapcsolható az alacsony akkumulátorszint is, ugyanis, ha ezt észleli a gép, akkor is - jó esetben -, automatikusan benyomja a RtH-t. Igen, mondjon bárki bármit, a legendák igazak: a drónozáshoz magas akkumulátor töltöttségi szint kell. Ennek ellenére, legtöbb esetben így sem tudunk húsz percnél többet repülni, hacsak nincs nálunk pótaksi. A repülés, mint a legtöbb szórakozás sajnos, olyan, ahol az ember egyáltalán nem fogja észrevenni az idő múlását, az alacsony töltésű akkumulátor pedig mindig akkor csap le, mikor a legkevésbé számítunk rá.
Ha pedig nem olyan drónunk van, amiben van beépített RtH mód, akkor megeshet, hogy elkalandozik figyelmünk és beleragadunk egy lélegzetelállító tájkép okozta filozófiai gondolatrohamba, mely miatt csak későn halljuk meg a kontrollerünk sipákolását, és nincs már időnk visszatérni repülő barátunkkal, aki, így félúton fejest ugrik a földbe. Vagy megpróbál ott leszállni, ahol éppen van, ami akár a tenger közepe is lehet.
Nagyszerű élmény az FPV drónozás, de nem tudunk sem hátra, sem pedig a drónunkra nézni.
Térjünk rá az FPV módra (First Person View); mivel ilyenkor a drón kamerájának szemszögéből látunk mindent, általában úgy, hogy magát a gépet nem látjuk (hisz ilyenkor szemüveg van rajtunk, és a drón is messze jár), észben kell tartanunk azt az aprócska tényt, hogy nem igazán tudunk magunk mögé nézni, így hátrálás helyett jobb 180 fokosakat fordulni.
Megértjük, hogy a hátrálás során előbukkanó, egyre növekvő kép kétségtelenül fantasztikus látvány tud lenni, de még az általunk megítélt legjobb felvételekért sem feltétlenül érdemes az ütközést kockáztatni, mert megeshet, hogy mégsem sikerül olyan jól az a kép, a négyszázezres drónunk pedig közben felkenődik egy falra.
Legyünk FPV megszállottak, vagy csak szimpla szabadidős Drónerek, mindenképpen tartsuk távol magunkat az erősebb elektromágneses interferenciáktól fulldokló légterektől, hacsak nem akarjuk kipróbálni, hogy működik e még az RtH parancsteljesítési képessége gépünknek, ugyanis ilyen helyeken könnyedén megszakadhat a kapcsolat a kontroller és a drón között. Irányíthatatlanná válhat a kisrepülők, ami komoly problémákat okozhat és akár balesetet is.
Ha pedig nincs RtH, akkor imádkozzunk, hogy ne kemény felületre, vagy vízbe érkezzen zuhanó drónunk. Ebből fakadóan jobb távol maradni a rádiótornyoktól, repülőterektől (mondjuk ott már csak a repülők biztonsága miatt sem szabad drónozni) és hasonló zónáktól.
Nem lehet minden veszélyt teljesen kiszűrni, ezért legyen a gép mindig szem előtt (kezdőként).
Végül, de nem utolsósorban, figyeljünk arra, hogy mit mond nekünk a drón. Minél fejlettebb a gép, annál könnyebben fog menni a kommunikáció, értelemszerűen. A boltban vásárolt modellek manapság rendkívül szofisztikált érzékelőkkel rendelkeznek, így, biztos, ami biztos alapon ordenáré hangzavarral jelzik, ha például túl közel van hozzájuk egy akadály, vagy a halálán van az akkumulátor. Egyedül az olcsó, minidrónoknál kell aktívan lesni, hogy mit ír ki a kontroller (ami lehet maga a telefonunk is).
Sajnos mindezektől függetlenül is történnek drónos balesetek, hisz legyünk bármennyire is elővigyázatosak, bármikor benézhet egy olyan faktor, amire nem számítunk. A Drónerlét egy felelősségteljes egzisztencia; nem csak a gépünkre, de a környezetre is ügyelnünk kell, viszont legyünk bármennyire is elővigyázatosak, bármikor felkaphatja drónunkat egy erősebb széllöket, vagy történhet hardveres, avagy szoftveres meghibásodás.
Ezért is tanácsolják a repüléssel foglalkozó hatóságok világszerte, hogy ne tévesszük szem elől a masinánkat, ha nem muszáj, és olyan helyen repüljünk, ahol nem leli senki sem kárát, ha véletlenül lezuhanna a gépünk.
Ha most tervezel belekóstolni a drónozás világába, tökéletes kezdődrón a DJI (Ryze) Tello, amelyet megvenni itt lehet, tesztet pedig itt olvashatsz róla.
