A fejlesztések folyamán leginkább a nagyon pici, de tökéletesen működő, mindössze 27 grammos Crazyflie drónplatformra tervezték a megoldás, amelyre olcsó és egyszerű mikrofonokat, valamint hangszórókat szereltek.
A hangszórók különböző frekvenciákon berregő hangot küldenek ki folyamatosan, amit a mikrofonok érzékelnek, azok visszaverődnek a falakról, vagy tárgyakról, ezzel pedig létrejön az echolokáció. Csakúgy mint a denevéreknél és néhány más állatnál a természetben, ennek segítségével a drón önmagától tud tájékozódni gyakorlatilag bármilyen térben.
A csapat által létrehozott algoritmus ezután elkezdi elemezni a hanghullámokat, és térképet készít a helyiség méreteivel, beosztásával - ráadásul a módszer modellalapú, valós időben fut, és nem igényel előzetes kalibrálást vagy bárminemű képzést. Ez óriási segítség lehet a jövőben a kutató-mentő küldetésekben vagy olyan, korábban feltérképezetlen helyek felmérésében, ahol a nagyobb robotok, drónok nem férnek el.
Bár a technológia még nem olyan pontos, mint a nagyobb és drágább hardverek, a GPS-érzékelők vagy kamerákat használó rendszerek, de a kutatók azon dolgoznak, hogy a jövőbeni verziókban javítani tudják a pontosságot.