Múlt héten, előző cikkünkben már megkezdtük az utazást a drónos tartalomgyártás világába, és érintettünk is megannyi pontot. Főként az indulást, a szükséges felszerelést és egy-két kardinális aspektust veséztünk ki, most viszont jóval mélyebben beleássuk magunkat a témába, és sokkal inkább gyakorlatiasabbra vesszük figurát. Az aktuális, második rész témája főként a közösségi oldalakat illetve a potenciális érdeklődők elérését fogja elemezgetni.
Megvan tehát minden: rendelkezünk a szükséges felszereléssel, csinálgatjuk a drónos anyagainkat, folyamatosan tanuljuk a szakmát, viszont elérkezettnek látjuk az időt ahhoz, hogy ugorjunk egy fejest a mélyvízbe, avagy prezentáljuk a világ számára, hogy mégis milyen minőségben teszünk le különféle projekteket az asztalra. No de ilyenkor mi a teendő? Melyik közösségi oldalhoz nyúljunk?
Sablonnak hangozhat, de óriási igazságtartalma van annak, hogy napjainkban a legegyszerűbb tartalmat gyártani valaha. Mára már nem kell radikális pénzösszegeket kicsengetni, hogy tévében, újságokban szerepeljünk egy-egy hirdetés erejéig, netán fizessünk egy szórólapon való feltűnésért, lévén megérkezett az internet, ami mostanra tulajdonképpen a legtöbb háztartásban ott figyel.
És ha már internet, akkor bizony közösségi oldalak: ezek azok a platformok, amik a lehető legnagyobb segítséget nyújtják abban, hogy megmutassuk az ismerőseinknek, idegeneknek és érdeklődőknek egyaránt, hogy mivel dolgozunk, hovatovább ezen felületeknek hála sosem látott közelségbe kerültek azok a "bálványok" is, akik régen megközelíthetetlennek tűntek volna.
Az internetnek hála soha nem volt ilyen könnyű eljuttatni a tartalmainkat másokhoz
Mire is gondolunk itt? Egy kis szerencsével és egy nagyon jó minőségű poszttal könnyedén felhívhatjuk a nagykutyák figyelmét, így akár vállalatvezetők lájkjait csikarhatjuk ki, egy-egy szakmabeli profi véleményt nyilváníthat a munkánkról, ha netán megkérjük, valamint az sem kizárt, hogy rátalál a posztunkra egy neves pilóta, aki nemes egyszerűséggel csak kedveli, amit összerittyentettünk, ezért intéz irányunkba pár jó szót.
Nyilván szólnak negatív érvek is a közösségi oldalak ellen, de ezen tényezők miatt nagyon nehéz haragudni rájuk. Felhasználástól függ persze, hogy milyen megvilágításba kerülnek ezek a platformok, de mivel most tartalomgyártói szempontból vizsgáljuk a témát, így maradjunk is ezen a vonalon. Most viszont, hogy átbeszéltük az előnyöket, térjünk rá: hová érdemes feltölteni a munkáinkat?
A legegyszerűbb válasz, hogy mindenhová. Twitter, Instagram, Facebook, YouTube, TikTok, valamint ezek mellé még egy honlap is befigyelhet a teljesítményünk maximalizálása érdekében. No de mi a helyzet akkor, ha még magasabb szintre szeretnénk lépni, és kicsit többet is letenni az asztalra annál, hogy minden felületünkre feltöltjük ugyanazt a portfóliót?
Sokféle közösségi oldal akad, a legtöbbjük pedig saját eszköztárral bír
Az imént felsorolt, korunk legnépszerűbb közösségi platformjai egytől-egyig egyediek. Mindegyik más rendeltetést szolgál, másfajta tartalomnak ad helyet, másféle formában. Mi van akkor, ha a kontentünket nem egy az egyben feltöltjük mindenhová, hanem külön kezeljük mindegyik csatornánkat, majd ezeket összeköttetésben tartjuk? Hadd szemléltessük egy példán keresztül:
Feltöltjük YouTube-ra a drónvideónkat, mellyel sok-sok órát elszüttyögtünk. Tényleg patika minőségű munka, amit bátran ki merünk pakolni, a leírásban pedig ott figyel a link a többi közösségi oldalunkra, sőt mi több, a videó elején is bevillan jól látható, de nem tolakodó módon az Instagram, a Twitter, a Facebook és a TikTok profilunk elérhetősége. Eddig tiszta sor, ugye?
Ezután Instagramra posztolunk egy rövid kedvcsinálót a videóból, melyhez megadjuk a linket a YouTube videóra, és hangoztatjuk a teaserben, mondjuk a végén egy kiírással, hogy a teljes videó hol tekinthető meg. Ezzel az a cél, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az új anyagra. Mindezt megspékelhetjük egy posztolással a Történet funkcióban is - erre még később kitérünk.
Használni bárki tudja a közösségi médiaplatformokat, okosan használni viszont meg kell tanulni
Facebook oldalunkon ezután megosztjuk a YouTube videót, mellé pedig csatolunk olyan információkat, amiket más platformon nem közöltünk. Hoppá-hoppá, exkluzív infók a videó kapcsán, amit az alkotó csak és kizárólag itt osztott meg? Hát már ezért megérheti követni, nemdebár? Itt is mehet aztán egy posztolás a Történetekbe, majd röppenjünk is tovább a TikTokra.
Bár nem ez a legnépszerűbb módja a felhasználásnak, viszont a pár másodperces időkeret óriási fegyvertényként is szolgálhat, mivelhogy itt egy nagyon ütős, dinamikus, jól összevágott teasert tárhatunk a publikum szeme elé. Értelemszerűen ez is plusz munka, de hé, szeretnénk, ha széles közönséghez eljutna a videónk, ugye? Természetesen itt is jelezzük valamilyen formában, hogy a YouTube-on elérhető a teljes videó.
Az Instagramot, a Facebookot és a TikTokot tehát kiaknáztuk, egy valami maradt: a Twitter. Ez kicsit kilóg a sorból, mivelhogy mikroblog mivolta miatt érdemes folyamatosan apró kis szösszeneteket megosztania az embernek a munkái, akár saját élete kapcsán (ez tényleg csak az alkotótól függ, hogy mennyire szeretné az életét, vagy netán csak a munkáját az emberek szeme elé tenni), kvázi "naplót vezetni", hogy így meglegyen a kötődés a követők és a tartalomgyártó között.
Igen, még a TikTok is tud hasznos lenni!
Érdemes folyamatosan fent tartani az érdeklődést ezen csatornánk esetében is, lévén csak úgy, mint a többi platform esetében, úgy itt is egy teljesen más közeg fog minket követni: itt elsősorban azok figyelik majd minden rezdülésünket, akiket a tartalmak mögötti alkotó személye vonz, és meg akarják őt jobban ismerni. Éppen ezért amikor megosztjuk egy ilyen közegben a YouTube videónkat a Twitteren, akkor az megint egy új réteghez fog eljutni.
A Történetekről még annyit: ahol lehet, használjátok. Hatalmas ereje tud lenni annak, hogy nem posztoljátok szénné a falatokat, lévén napi három posztolásnál egyébként sem érdemes többet megejteni egyik platformon sem (YouTube-on meg aztán pláne, ott akár a heti egy is bőven elég), a Stories pedig kellő mennyiségű segítséget nyújt abban, hogy közöljünk valamit a követőinkkel, de közben nem erőszakoljuk meg az algoritmus működését. YouTube-on, Instagramon és Facebookon egyaránt használhatjátok.
Talán az iménti példából értitek már, hogy miért van óriási ereje ezeknek a közösségi médiáknak: elképesztő összeköttetést, avagy hálózatot lehet kialakítani köztük. Mindegyikkel egy másik közönséghez lehet szólni, egyedi eszközarzenállal. Ha még ezekhez párosítani akarunk egy professzionális honlapot, az sem hiba, de mára már könnyen működhetünk anélkül is, szimplán ezen médiafelületek működtetésével.
Mindig a követőink élvezzenek prioritást, ne a bevonzani kívánt arcok!
A címkék és a hashtagek használata szintúgy nagy szerepet játszik ebben az egészben, lévén ezek lesznek azok a keresőszavak, amik által megtalálják a munkáinkat, úgyhogy igyekezzetek tényleg a lehető legjobban lefedni, hogy miről szól a munkátok. Sőt, a borítókép kérdését se aprózzátok el. Ez főként a YouTube videóra illik, mégpedig hogy minimalista, mégis figyelemfelkeltő, nem túl csilivili thumbnailt pakoljunk össze, ami bevonzza a kattintásokat, de közben nem állít mást, mint amiről a videó szól.
Mindehhez még társul egy jó címadás is, és voilá: fent van az interneten egy új videónk. Már ebből a cikkből is érezhetitek, hogy egy ilyen procedúra végigvitele óriási erőfeszítésekkel járhat, ellenben roppant kifizetődő tud lenni. Kísérletezgessetek hasonló formulákkal, nézzétek meg, hogy nektek mi fekszik, mik a közönségetek igényei, osszátok meg velünk saját praktikáitokat.
És ami a legfontosabb: saját közönségeteknek gyártsatok elsősorban kontentet. Ők azok, akik már veletek vannak ezen az úton, ők legyenek számotokra a prioritás, nem pedig az, hogy milyen új réteget tudtok bevonzani, hiszen ha tisztességesen, szívből gyártotok tartalmat a meglévő közönségeteknek, akkor higgyétek el, be fognak szállingózni az új arcok is.
Most tavasszal feltétlenül indítjuk, igazándiból egy versenyt kerítünk köré, azért tartott ennyi ideig. 
De hamarosan.
