Mi lehetne szebb egy levegőben készített, 4k-s minőségű tájképnél, melyen a napfelkelte pont úgy van elkapva, mint a mennyei fény, nem bántóan, hanem tökéletes esztétikai kiegészítésként lángoltatja fel a látványvilágot? Mindezt úgy átélni, mintha mi lennénk ott repülő barátunk helyében. Ezt hozza el nekünk az FPV mód, ami a First Person View rövidítése; az angolosok, vagy a számítógépes játékokban jártas olvasók kitalálhatják, hogy ez a belső nézetet jelenti.
Ha nem lenne elég a drón nyújtotta teljesen új képkészítési perspektíva, az FPV-vel még hangulatosabbá lehet ezt a procedúrát változtatni, így nem csak a végeredmény lesz fantasztikus, feltéve, ha adott a minőségi kamera, hanem a képkészítés folyamata is feltéve, ha adott a minőségi kamera mellé a minőségi szemüveg... szegény pénztárca.
De ezt a belső nézetes módot nemcsak a felvételkészítés során alkalmazzák, hanem a drónversenyek elengedhetetlen tartozéka is. Meglepően hangozhat, hogy egy felemelkedésben lévő, de annyira még nem elterjedt iparágban már versenyeket is szerveznek, de lassan három éve, hogy ilyen események megrendezésre kerülnek.
Sok Dróner maga építi a versenydrónját, "Action" kamerával kiegészítve.
Mi kell, ahhoz, hogy FPV virtuózokká válhassunk? Először is meg kell tanulni repülni (micsodaaaaaa?), bármennyire is meglepően hangzik, utána majd lehet a kiegészítőkön is gondolkozni. Ehhez javallott egy olcsóbb quadcopter beszerzése, melyeknek nagy valószínűséggel nem lesz fantasztikus kamerájuk, de, arra tökéletesen megfelelnek, hogy megerősítsék a hobbi iránti szeretetünket, vagy rádöbbentsenek, hogy talán mégsem ez a mi világunk.
Miután elolvastuk cikksorozatunk előző két részét, melyek segítségével elsajátítottuk az alapvető irányítási funkciókat illetve biztonsági elveket elméletben, no meg gyakorlatban is, és elég magabiztosak vagyunk repülési képességünkben annyira, hogy tudjuk, nem fogunk nekimenni semminek sem (indokolatlanul), ideje perspektívát váltani az FPV élményt kiteljesítő szemüvegekkel. Kétféle pápaszem közül lehet válogatni: AR vagy VR.
Az FPV VR-ban áll-leejtően beszippantó élmény tud lenni.
Az AR (Augmented Reality) kettős képet mutat szemünknek; látjuk a környezetünket is haloványan a drón kamerájának adásán keresztül. A VR (Virtual Reality) verzió viszont segít teljesen elmélyedni a belső nézetben, tényleg azt fogjuk érezni, hogy mi repülünk a fellegekben, cserébe viszont nem fogjuk tudni szemmel tartani gépünket, mely elvileg, sok helyen szabályellenes.
Az FPV-ben való repülés amennyire felemelő, ugyanolyan macerás is, így megszokást és beletanulást igényel. Talán ezért is érdemes először olcsóbb drónokkal próbálkozni, hisz inkább azok törjenek össze, semmint egy félmilliós nagyságrendű gép. Előnyös, ha van a propellereken védő, így megakadályozva a lepattogzást, vagy kopást, ha tévedésből kemény objektummal találkozik a pörgettyű. Ez azért fordulhat elő belső nézetben, mert a mélységészlelés kacifántosan történik a kamerán keresztül, arról nem is beszélve, hogy, ha a drón alján van a felvevőkészülék, akkor nem látjuk az előrébb álló propellereket, könnyű elszámítani egy akadály valós távolságát.
Csak külföldön kell partner a látómezőnkön kívülre történő reptetés esetén.
Ezért érdemes vinni magunkkal egy barátot is, aki amellett, hogy követi és figyeli a drónunk pozícióját, figyelmeztet, ha éppen közeledünk bármiféle ártalmas objektum felé (mint például egy ház). Ez azért is fontos, mert, mint ahogy említettem, a szabályok kimondják, hogy nem lehet látótávolságon kívülre vagyis BVLOS (Beyond Visual Line of Sight) vinni a drónt, legalábbis, ha külföldön vagyunk. Magyarországon elég a lefoglalt légtérben maradni... már, ha sikerül a foglalási folyamaton túlesni.
Ebből fakadóan a nyílt és füves területek a legjobbak, kevés fával, lehetőleg még annál is kevesebb emberrel. Az ideális időjárás (mint mindig) a szélcsend, bár beleférnek a kisebb szellők, viszont az erős légmozgásnak még a combos stabilizáló programmal rendelkező drónok sem örülnek. Továbbá, mielőtt nekiállnánk az akrobatikázásnak, előbb látómezőn belül is reptessük meg a drónt, ellenőrizzük le, hogy az adás-vétel rendesen működik-e, és nincs-e jelinterferencia, illetve hardveres, avagy szoftveres probléma.
A drónversenyek roppant látványos fényjátékkal teszik könnyebbé a gépek követhetőségét a nézőknek.
Apropó stabilizáló program, manapság igen gyakori a boltban kapható drónoknál az imént említett automata lebegő képesség, ami szép és jó, nagyon kezdőbarát, de az FPV színterén lenézik ezt a hasznos kiegészítést. Ezzel az úgynevezett "Self-level" móddal ellentétben a versenydrónosok az "Acro" módot preferálják, melynek használata sokkal inkább meg mutatja, hogy ki az igazi pilóta, és ki az, akinek pótkerekek kellenek még. Az "Acro" mód ugyanis nem fogja magától megállítani a gépünket, ha elengedjük a kontrollert, hanem tovább repül az a megadott irányba, és nekünk kell finom ellenmozdulatokkal szinten tartani.
Az "Acro" mód, amit gyakorta "Rate", illetve "Manual" módnak is hívnak, rendkívül ördöngössé tudja a repülést alakítani, mivel ha egyszer elindulunk, akkor állandó odafigyelést, és irányítást igényel a drón, különben lelkiismeret furdalás nélkül fog felkenődni a legközelebbi falra, vagy belegabalyodni a legelső fába. Cserébe viszont ez az instabilitás fantasztikusan kinéző, íves pörgéseket, forgásokat tesz lehetővé.
Az Acro módot érdemesebb először szimulátoron keresztül begyakorolni.
A már ismert repülésgyakorlatokat külön kaland lesz "Acro" módban végrehajtani, de az elsajátítás csak idő és kitartás kérdése. Kiszemelt célpontok körül való körözés, miközben a kamera állandóan rajtuk van, ugyanezt nyolcas formában, kettő akadállyal, továbbá éles, 180 fokos fordulatok, illetve szűk helyeken való manőverezés segít majd, többek között, eljutnunk a profik szintjére.
Egy jó drón a megfelelő szemüveggel, és pilótával olyan mutatványokra is képes, amelyek még a Red Bull légi parádén is megállnák a helyüket. Elég csak megnézni egy drónversenyt; külön ajánlom a 2018 novemberében, Kínában megrendezett Fédération Aéronautique Internationale drónvilágbajnokság megtekintését, ugyanis a szervezők egy hihetetlenül látványos pályát építettek erre a kivételes alkalomra.
Talán egy szép napon mi is eljutunk idáig; ha 2016-ban egy angliai 15 éves fiú nyerte meg az akkori világkupát, akkor nehogy már nekünk ne sikerüljön.
Kezdő drónpilótáknak szóló sorozatunk korábbi részeit itt találod:
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 1. rész: a biztonság mindenek felett
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 2. rész: tippek és trükkök
