A laikus ember azt gondolhatja, hogy a képkészítés kizárólag a kamerától függ, a drón csak az új látószöget biztosítja, de ez nem egészen van így. Egy felvételkészítő drónnak van néhány nagyon fontos tartozéka, melyek, ha nincsenek, akkor hiába a csúcskategóriás fényképező, nem lesznek igazán minőségiek a képek. A három legfontosabb a kefe nélküli rotor, a rezgéscsillapító és egy háromtengelyes gimbal (Lásd: Alapfogalmak - Brushless Motor, Gimbal). Ezen három drónalkatrész biztosítja, hogy gépünk még az enyhe szélben is tudjon tiszta, egyenletes felvételeket készíteni, a kamerától függetlenül.
Ha a természet lágy ölén óhajtjuk kiélni művészi vágyainkat, akkor nagyon javallott előre megtervezni, hogy mit és hogyan szeretnénk lekapni. Mindenképpen legyen nálunk extra akkumulátor (mint mindig), ugyanis, talán nem meglepő, de a különböző programok, illetve a kamerafunkciók használata beszámíthatatlan gyorsasággal tudják felemészteni az energiatartalékokat. Ha drónunk nem rendelkezik biztonsági landolással avagy "Return To Home" funkcióval (Lásd: Alapfogalmak - Return To Home), akkor érdemes szem előtt tartani a gépet, hogy legyen idő leszállni, mielőtt ezt magától tenné meg barátunk, akár fék nélkül.
A harmadolásban például a DJO GO app is tud segíteni, de egy idő után rááll a szem
Sikerült hát kiszabadulnunk, kellemes napsütés és szélcsend köszön vissza, ideálisabb alkalom nem is lehetne az ég meghódítására. Elsőként találjunk egy megfelelő alanyt, ami a kompozíciónk központjaként fog szolgálni. Ha fejlettebb drónunk van, annak meg is lehet mondani (kijelöléssel), hogy mit tartson középen, így szabadon állíthatjuk a gép pozícióját, miközben a kamera végig rajta marad a célponton. Ennek azonban az ellentétére, a panorámafotók készítésére is tökéletesen képesek repülő barátaink.
A következőkben három fényképészeti technikát mutatnék be, melyek alkalmazásával bárki nagyszerű képeket fog tudni készíteni kedvenc drónjának fedélzetéről: a harmadolást, a vezető vonalakat, illetve a geometriai alakzatok használatát. Ezek alapvető képkészítési technikák, melyek a guru fényképészeknek már régóta ismerősek lesznek, úgyhogy ők már távozhatnak is, remélhetőleg tisztában azzal a ténnyel, hogy a hobbidrónoknál nincs lehetőség sokoldalú képalkotásra, hisz a gép nem képes túl sokáig a levegőben maradni, és a kamerák sem rendelkeznek akkora tudással, mint a professzionális kézi fényképezők.
A szemet könnyedén vezethetjük a különféle vonalakkal
A harmadolás szabálya rendkívül egyszerű: a lencsére helyezzünk fel négy képzeletbeli vonalat, a "Tic-Tac-Toe" játékhoz hasonlóan kilenc részre osztva így a képet, és próbáljuk a központi témát a vonalakra helyezni, kiváltképp a metszetekre. Kutatások (feltehetően brit) szerint az emberi tekintet először ezekre a kereszteződésekre irányul ösztönösen, nem pedig teljesen középre, úgyhogy ezzel a technikával könnyen szem előtt lehet tartani azt, amit közölni akarunk. A harmadolás egy tökéletesebb verziója az aranymetszés, de ez most nem kerül bemutatásra (túl sok matematika).
Ha a vezető vonal metódust használjuk, akkor egy utat kreálunk a képen, mely a célpontunk felé vezet, és itt nem arra gondolok, hogy egy szó szerint vett útnak kell szerepelnie a kompozíción. Ezek a vezető vonalak ugyan megjelenhetnek útként, de sokkal esztétikusabb szimbolikusan értelmezni ezt, egyenes, hosszú farönkökkel, avagy egy kanyargós folyóval reprezentálni. A lényeg, hogy "az út" a kép aljából indulva rámutat az alanyra, mondhatni elvezeti a néző szemeit egyenesen a célig. Ezzel a fogással a kép mélységet kap, érezni lehet a közeli és a távoli tárgyak közötti feszültséget, a kiindulást és a célt.
Minden tájképen könnyen felfedezhetők a különféle természetes szögek, formák
Ha viszont nincs semmilyen alany például egy lehengerlő tájképen, de ha akár egy ember áll csupán a lencse előtt teljes pompájában, semmi központi tematikával, akkor a geometriai formák kiemelésével tudjuk igazán érdekessé tenni a képet. Legyen szó megművelt domboldalak kontúrjairól, vagy egy ülő személy merev tartásában felfedezhető szögekről, a szemeinket vonzzák ezek az iskolában megismert formák. De a vonalak nemcsak egyértelmű formaalkotásukból kifolyólag fontosak, hanem lehatároló jellegük miatt is. Egy híres épületről készült kép, melyet közrefog egy híd két tartópillére sokkal érdekfeszítőbb, mintha minden formai kompozíciótól mentesen kaptuk volna le azt.
Egyensúly; ez legyen a kulcsszó. Egyensúly az előtér és a háttér, illetve az alany és a környezete között. Egy impozáns, díszkivilágítással ellátott épület nagy hatással lehet a nézőre, de ha csak a kép egy része van elfoglalva, a többi pedig kong az ürességtől, akkor értelemszerűen hiányérzetünk lesz. Viszont, ha sikerül, mondjuk egy közeli lámpát is bevonni a képbe, akkor amellett, hogy megtelik az üresség, létrejön a harmónia, az egyensúly, de még akár egy külön téma is felvetheti a fejét: a Világ és én.
Kezdő drónpilótáknak szóló sorozatunk korábbi részeit itt találod:
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 1. rész: a biztonság mindenek felett
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 2. rész: tippek és trükkök
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 3. rész: az FPV rejtelmei
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 4. rész: kezdő drónok, kezdő drónereknek
Kezdő drónpilóták kézikönyve - 5. rész: alapfogalmak